Bizony, elsőszülöttem két évesen és két hónaposan egyik pillanatról a másikra nem kért a nappali alvásból. Az első "nemnormális" napon ugyan még aludt, de éjfélkor aludt el. Másnap már ő maga mondta, hogy nem akar aludni, nem álmos. És ez azóta - itthon - a nappalok 95%-ában így van. A maradék 5%-ot a betegségek miatti alvások, illetve azok a napok teszik ki, amikor esetleg reggel túl korán ébredt. Hétvégén, vagy ha épp nem jár oviba, igyekszem az alvási időt pihenéssel helyettesíteni (amíg az öccse alszik). Összebújunk, olvasunk, Pom Pom-ot nézünk - de ebben nem mindig partner, és ez este érződik is rajta: sokkal "zizibb", mint amikor pihent.
Az óvodában MINDIG alszik! Ilyenkor este bizony küzdelmes az elalvás, de 10-kor általában már szunyókál (sajnos velem együtt, hiszen ilyenkor ott kell feküdnöm mellette..). De miért is csodálkoznék ezen! Az Apukája és az Anyukája sem alszik kettő, illetve másfél éves korától nappal. Ha én az óvodában elaludtam véletlenül, az óvónéni szólt Anyukámnak, hogy figyeljen, nem leszek-e beteg..
Kicsifiam, remélem, ezekért a génekért a nagyszunyás bácsikád, vagy nénikéd sorába álltál (egyelőre még nem jelezte a rendszerből való kitörési szándékát..)! :D
