Akiről nem ejtettem túl sok szót az előző bejegyzésemben, az a Kisfiam! Ugyebár, ő is ott volt velünk az óvodai nyílt napon. Az volt a másik nagy örömöm, hogy láttam, milyen jól érezte magát a gyerekek között az oviban. Jaj, tudom, hogy ez nem jelenti azt, hogy majd simán veszi az anyától való elszakadást és a szocializálódást! De legalább néha-néha a nővére révén belekóstol az ovis életbe.
A kis 2 éves manóm ott csücsült a kiscsoportosok között (ahol a 2 és fél évestől a 4 évesig mindenféle korú és magasságú gyerek van), és bizony a maga 86 centijével szépen elvegyült köztük. Ahogy a tízórainál az asztalukra pillantottam, nem éreztem azt, hogy egy csöppség is ül köztük, aki valahogy nem illik oda..
Mindent utánozott, amit a nagyok csináltak, és persze, ahogy telt az idő, egyre bátrabb és felszabadultabb lett! Ovisok mosdóba mentek - ment ő is. Kezet mosni (minden mosdókagylónál!), pisilni a kiswécén (mármint levenni a pelenkát, ráülni, majd visszavenni...). Beállt az ügyesség- és mozgásfejlesztő játékba, természetesen tízóraizott, kispohárból kakaót ivott hozzá, aztán az udvaron szépen elvegyült (néha keresnem kellett), és - természetesen - alig akart hazamenni.
Köszönjük az élményt! :))
