Az én történetem
2006 januárjában - 2 és fél év után - abbahagytam a fogamzásgátló szedését, pihentetés céljából (babát még nem terveztünk, akkor iskolába jártam). Többen megijesztettek, hogy akadályozhatja a majdani fogamzóképességet. Sajnos ezt az információt máris magamra vettem, és azt könyveltem el magamban, hogy biztosan velem is ez történik majd... Teltek a hónapok, és nem jött meg a menstruációm. Tavasszal és nyáron két orvost is felkerestem a problémámmal. Egyikük több alkalommal is hormont szedetett velem, ami nem hozta meg a várt eredményt. A másik - jó nevű orvos - laborba küldött, és megnézette néhány fontos hormon szintjét. Semmi, vagyis minden normális. Szóval az agyamban kattant meg valami? Talán. Még egy orvosnál próbálkoztam az év vége felé. Ő kiszámolta (hormont szedtem, amihez képest ő a ovulációt kalkulálta), hogy mikor kellene peteérésemnek lennie, és akkor megultrahangozott. Nem utalt semmi peteérésre. Az azonban tény, hogy nekem 14 éves koromtól 21 éves koromig 5, de inkább 6 hetes ciklusaim voltak (valahol azt olvastam, hogy azok, akiknek 35 nap, vagy annál hosszabb a ciklusa, annak nincs is mindig ovulációja, és kevesebb az esélye a teherbeesésre - na, ez szuper..)
Nagyon el voltam keseredve, de azt határozottan állíthatom: biztos voltam benne, hogy nekem lesz gyermekem! Ekkor egy rokonomon keresztül megismertem egy "vajákosasszonyt" (a férjem hívja így), aki egy évben háromszor érkezik a közeli nagyvárosba, és kézrátétellel gyógyít. A kezelést megelőzően azonban szépen felsorolja, hol van bibi a szervezetben. Hát, nem vagyok az a földhözragadt ember, de ezzel már tényleg úgy voltam, hogy a macskasz*rt is megeszem, ha azt mondják, attól fogok meggyógyulni. Kissé bátortalanul, de elmentem. Első nap: diagnózis, első kezelés. Diagnózis: az egész hormonrendszerem paffon van, mindenféle harmóniát nélkülöz, ÉÉÉS - nagyon durva volt, de szó szerint ezt mondta a tolmácsa (orosz a hölgy ugyanis): olyan a petefészkem, mint egy klímax előtt álló nőnek. Padlót fogtam. Eldönthettem, hogy elkezdem-e a kezelést. Nem ígérhet semmit, de az biztos, hogy egy nem lesz elég. Persze, hogyne, ezért vagyok itt, hajrá. Habár az akkori lelkiállapotomról nem kívánok nyilatkozni..
Ebben biztosan sok szkeptikus kételkedik, de határozottan állítom, hogy nem érkeztem a "sejtlátóhoz" nagyobb elvárásokkal, mint az előtte való egy év alatt bármelyik nőgyógyászhoz/endokrinológushoz... Ami a folytatást illeti, teljesen kizárom a placebo jelenség működésbe lépését...
A folytatást elolvashatjátok a következő posztomban! :))
