Nem is tudom, mit írjak.. A soraim valószínűleg igen hektikusak lesznek.. A nap folyamán többször megerősödött bennem, hogy beindult valami.. Most meg itt vagyunk éjfélkor, és nem érzem azt, hogy közelebb kerültünk volna. Első két szülésem tapasztalata alapján most azt vártam, hogy ilyenkor benn fekszem már a szülőszobán. Persze, ez nem jelenti azt, hogy két óra hossza múlva nem fogok. A fájások nem erősebbek, és nem jönnek gyakrabban, mint jó pár órája. Pedig kétségkívül fájások.
Nem tudom mit gondoltok a dologról.. Azért van egy kis bonyolító, káoszfokozó tényező! Délután a Kisfiam 37,8-as testhőmérsékletet produkált ébredés után. Irány a doki!!! Tulajdonképpen múlt hét szombaton volt egy kis hőemelkedése, vasárnap ugyancsak, így hétfőn a gyerekorvosnál kezdtünk. Mivel még aznap is volt hőemelkedése (magától ment le!), elkezdtük az Augmentint. És most péntek! Gyűlölöm az antibiotikumot! És most ráadásul hiába adom?!?! Nos, most ott tartunk, hogy éppen az előbb mértem neki egy 38,7-et. Fél 8-kor 39,2 volt (egy kis vizeslepedőzést megelőzően). Tiszta ideg vagyok!!!!!!!!! Nem merek aludni (mindjárt mellé fekszem a földre), mert figyelem, hogy leviszi-e a Nurofen, és nem tudok aludni, mert nem tudom, mi van most.. szülünk vagy sem??? Ha olvastátok a szüléseim történetét, láthattátok, hogy nekem nem voltak jóslófájásaim, nekem amikor jött, az szülés volt, de villámgyorsan.. Folyamatosan az van bennem, hogy itt akarok maradni a "bátyó" mellett, nem akarom itt hagyni! Vajon a tudatom befolyásolja a szülés menetét? A bennem lévő izgalom a másodszülött magzat miatt akadályozza a szülést! Egy biztos: nem érzem most azt a nyugalmat, amivel az első két szülésemnek indultam neki!
Csak egy dologban bízom most: ez a magas láz kiöli a bacikat végleg!
