Nincs személygépjárművünk. A férjemnek nagyon hiányzik, nekem nagyon nem. Nekik mindig volt otthon, nekünk sosem - Apukámnak jogosítványa sincs, hisz egy "ősmáv-os" elvből nem utazik autóval :)
Én "bolond" még ezért is hálás vagyok a szüleimnek, mert azt bizony tudom, hogy csúnyán el lehet kényelmesedni tőle. Persze az érem másik oldala az, hogy vannak helyzetek, amikor igen áldásos a megléte.. 1, 2, 3 vagy még több gyereknél főképpen. Csak ezzel az a baj, hogy ha már van kocsi, akkor nem csak vészhelyzetben veszi elő az ember. Mondjuk, ez nekem nem lenne túl nehéz, mert a 10 évvel ezelőtt véres verejtékkel teljesített forgalom vizsga óta nem ültem volánnál. Megtehettem volna, de egy életre elvette a kedves oktatóm a kedvemet a vezetéstől.
Tehát ha lesz autó, ha nem - férjem a nagy összegű havi befizetést ránk róvó biztosítás lejártát várja kigúvadt szemekkel (3 és fél év..) -, én maradok a sportos, frissítő, alakformáló kerékpárnál, ahogy azt eddig is tettem. És hogyan képzelem el a közlekedést 3 kicsi gyermekkel? No, erre szerencsére megvannak az eszközök, és ott van az a bizonyos "anyai kreativitás is"... Erről még bőven szeretnék írni a blogomban, mert úgy vélem, mindenkinek érdemes lenne előkapni a kétkerekű paripát! Egy kis mozgás, friss levegő és a kényelmes életből való kirángatás bizony egyik gyereknek sem árt még téli hidegben sem - ha a kinti frissesség immunerősítő hatását nézzük, akkor kifejezetten használ! :)
