Hatalmas bringabarát vagyok! Amikor annak idején a Nagylányt "diagnosztizálták" a pocimban, Anyukám leparancsolt róla. Első harmadban nem szerencsés.. Sokak szerint az egész terhesség alatt nem az.
Én akkor azért szépen megvártam az első 12 hetet, és visszaültem a "lóra" - nehezen bírtam nélküle, mert a gyaloglás lassú és unalmas tevékenység, főként, ha igyekszem valahová. Aztán, amikor 5 és fél hónaposan 1500-asra rövidült a méhnyak, ismét életmód váltásra volt szükség. Persze, még jó hosszú időre. Amikor Nagylányom októberben megszületett, számolgattam szépen a hónapokat, és reméltem, hogy mondjuk következő év nyarára együtt kerékpározhatunk. Nem mondom, az egyik "anya-kolléganővel" való céltalan babkocsizások fantasztikusak voltak, de amikor céirányosan ide és ide kellett elmenni, az inkább frusztrált. 8 hónaposan a csöppség egyszer csak felült (a védőnőnk is rámondta az áment), mentünk is megvenni a kerékpárra az első gyerekülést! Ez június elején volt, szóval nyáron anya kiélvezhette az addig elvesztegetett bringás pillanatokat. Az előre való gyerekülés számomra a legideálisabb megoldásnak bizonyult. Egyrészt, egy 8 hónapos még mindenképpen jobb, ha szem előtt van, másrészt a gyermek 11 hónapos koráig átlag alatti méretekkel bírt, ráadásul nyáron a sok ruha sem vastagított rajta.. Tartottam tőle, hogy egy mini Houdinival állok szemben, aki a hátam mögött lefejti magáról az övet. :) Tudom, azért ez bogárnyelősebb megoldás, mint ha hátul csücsül, de szerintem ez az egyetlen hátránya. Olyan jó volt puszilgatni a kis buksiját, és látni, ahogy szemlélődik a kakasülőn! :)
Bizony, ezután szépen folyamatosan jött a hideg idő, és mi nem hátráltunk meg! Január közepég használtuk a kétkerekűt (akkor kezdett a Kicsifiammal keményedni a hasam), és ismét csak azt hangsúlyzhatom, hogy ezzel nem ártottam neki. Átengedtük magunkat a mozgás és a friss levegő immunerősítő hatásának (ahogy ezt tettük előző télen is, babakocsival)! :)))
