Akkor nosztalgiázásra fel! Így 10 héttel a szülés előtt mind gyakrabban jut eszembe, hogy is zajlott az első két kicsi babám világra jövetele.. Csodás, fantasztikus dolog, melyet szívem szerint újra meg újra átélnék. Kedvenceim a szülés-történetek, nagyon szívesen olvasom őket! Kérlek, osszátok meg velem/velünk a Tiéteket, ha van kedvetek! :)
Nagylány. Így nevezem, de hogy milyen pici volt, amikor megszületett! Ma már csak ködös emlék a 48 centis és 2810 grammos újszülött! Október 24-re voltam kiírva, és 7-én éppen a kötelező NST-n vettem részt. Érezgettem én, hogy néha fájdogál a hasam, de mivel a megyei kórházunk NST gépe nem jelzett fájásokat, én magam sem törődtem velük. Orvosom ugyacsak megvizsgált, és azt mondta, van még idő. Hát duplán megerősödött bennem, hogy még nem kell foglalkoznom a szülés gondolatával (kell, hogyne, csak nem úgy)! Estére picit gyakrabban és erősebben éreztem a fájásokat, de elkönyveltem: nyilván ez a jósló fájás.. Éjszaka ért haza a férjem a munkából, és annyira nem tulajdonítottam jelentőséget az eseményeknek, hogy nem is mondtam neki semmit. Az éjszaka folyamán "aludtam-felébredtem-kényelmes pózt kerestem-nem fájt annyira-aludtam" sor ismétlődött. Ééés nem, nem, nem gondoltam, hogy szülni fogok! Aztán 5 óra 40 perckor egy kevés vér távozott belőlem (lehet, hogy épp az volt a nyákdugó, vagy tágulásos vérzés - azt már csak a jóég tudja). No, ekkor megijedtem, felébresztettem a férjemet, hívtuk apósomékat, és gooo! Én addig, amíg meg nem érkeztek, hamburgert és Milka csokit ettem.. még mindig csak arra tudtam gondolni, hogy megvizsgálják a babát, aztán hazaengednek (óóó, én naiv, de komolyan ezt hittem)..
6:45-kor vizsgáltak meg a kórházban: 4 ujjnyira ki vagyok tágulva, szülés lesz! Kezdtem felfogni. Még jó, hogy hoztunk kórházi pakkot.. Átöltözés, fel az ágyra: 7 óra - a nőgyógyászom éppen most kezdte a műszakot.. Kaptam egy kis infúziót, burkot repesztettek (kicsi, csípő érzés), nagy "placcsanással) kiömlött a magzatvíz, majd - mit húzzam-vonjam, mint a rétestésztát - 7:16 perckor második nyomásra megszületett a kicsi babám. Igen, ez a mázli. Nem csupán a könnyű szülés miatt, hanem hogy nem otthon lett meg. Baba és anya született. Kellett egy kis idő, mire felfogtam ezt az egészet. Az egyik első dolog, ami átfutott az agyamon: a következő babánál nagyon-nagyon elővigyázatosan, a legkisebb jelre megyünk be a kórházba, hiszen a második már általában gyorsabban jön.. :))))
