Nem adunk esélyt arra, hogy az újszülött otthon vagy az autóban lássa meg a
nagyvilágot. A Kicsifiammal május 14-re voltam kiírva, és április 26-án, 18
nappal előtte (Nagylányom 16 nappal született korábban) a derekamnál éreztem
azt az ismerős nyomást..
Szépen elvoltunk a nap folyamán egyszem gyermekemmel,
délután fél 6-kor úgy fél óránként jött egy-egy, még felszisszenésre sem
méltatható fájás. Tudtam, éreztem, hogy eljött a mi időnk, és nincs messze a
kétgyermekes anyaság állapota.. Másfél évesem nyugovóra tért, majd szép
nyugodtan elkezdtem epilálni, pakolászni a szükséges holmikat (a férjem most is
délutános volt). A fájások sűrűsödtek és erősödtek, és mire Apa hazaért, úgy 8
percesekké váltak (és persze ezeket már felszisszenések követték..). Előzetes
fogadkozás ide, előzetes fogadkozás oda, én még maradtam volna, csupán a férjem
hatására hívtuk végülis föl apósomat. Fél 1-kor indultunk, 5 perces fájásokkal.
1-kor megvizsgált az ügyeletes doktornő, és megállapította, hogy kétujjnyira ki
vagyok tágulva. Nos, éppen ezt akartam elkerülni! Tudtam, hogy innentől kezdve
"oda leszek kötözve" az ágyhoz, és nem vághatom abba a pózba magam,
amibe éppen jólesik. Átestem életem első beöntésén (ugyebár Nagylányom
születésekor számításba sem jöhetett a procedúra), mely tulajdonképpen kellemes
csalódás volt a számomra. Háromnegyed kettő: NST-gép, tehát odakötöztek.. És
itt sikerült végre megértenem, hogy annak idején a Nagylányomnál miért nem
jelezte a gép a fájásaimat 24 órával a szülés előtt: nem volt rajtam a méhösszehúzódásokat
jelző tappancs, csupán a magzat szívhangját lehetett mérni. Hehehehe! Most
sírjak, vagy nevessek??? Erősödtek a fájások, és megérkezett az orvosom is, aki
burkot repesztett, elindítva ezzel a lavinát.. Innentől bizony jóval
intenzívebb fájásokat éltem át, mint a leányzónál. Majd a kitolási szakaszban,
3 óra 41 perckor, második nyomásra (ezen a körülöttem állók maguk is alaposan
meglepődtek) világra jött a kisfiam 3200 grammal és 53 centivel! Nyilvánvalóan
sokat könnyített a szülésen/születésen az, hogy nem egy óriásbébivel álltunk
szemben.. De jelentőséggel bírt az is, hogy nem folyt el idő előtt a magzatvíz,
így a babák kicsusszantak, mint a halacskák! :)))
