Amikor azt mondom a gyermeknek, hogy "Rozi, Kata, Luca, Peti stb. nem viselkedik így, nem hisztizik, hallgat az anyukájára, ő megérdemli, hogy a nyuszi tojjon, a télapó hozzon neki ajándékot, de te fiam, teee sokkal rosszabb gyerek vagy..". Lehet, hogy ez némiképp túlzás, de valahogy mégiscsak ez történik akkor, ha nincs energiám huncutabb eszközöket bevetni. Ez tűnik valahogy a legegyszerűbbnek olyankor.
Persze, ez nem véletlen. Ne haragudj, Drága Anyukám! De bizony Te vagy a hibás..! Sosem felejtem el azokat a pillanatokat, amikor ezt a képtelen és értelmetlen módszert vetette be, hogy jobb belátásra bírjon bennünket a testvéremmel. Persze, mi akkor már nagyobbak voltunk, mint most a Nagylányom, így más volt a tartalom és a forma. De azt határozottan tudom, hogy felháborító volt mindig más gyerekek ajnározását hallgatni, és bizony inkább a "csak azért sem leszek olyan, mint azok a gyerekek" érzést váltotta ki belőlem.. Sajnos, lehet, hogy én sem tudom nem alkalmazni - pedig nagyon küzdök ellene! -, mivel ezt a mintát kaptam a szülőanyámtól?!
Ti hogy vagytok ezzel? Veletek is előfordul, vagy velem van a gond?
