Azt gondolom, hogy ha valakivel baj lesz, az inkább a Kisfiam. Azt súgja a megérzésem, hogy számára az fogja nehézséget okozni, hogy elveszít egy darabot belőlem, de elveszít egy darabot a nővéréből is. Egy ideje az férkőzött be az agyamba, hogy rá lesz inkább féltékeny. Ehhez az is hozzájárul, a Nagylányomon érzem, nagyon várja a babázást, nagyon benne akar majd lenni a dolgokban, és többször emlegette, hogy ő majd csak Hédinek adja oda a játékot, Jancsikának nem. Persze, mert egy kis csecsemőként gondol rá, aki nem sok vizet zavar az életében - egy darabig (fix hellyel rendelkező babacuccok szétdúrása... stb.). Az új testvér a nyerő, a régit el lehet dobni, mint valami elnyűtt ruhát..! :)))
A Kisfiamnak mostanság volt egy-két érdekes megnyilvánulása. Párszor elhangzott a szájából, hogy Hédi a hasamból nem akar kijönni. Az arckifejezése, a hanglejtése arról árulkodott, hogy valamiféle féltékenység van a dolgok hátterében.. A hasonló helyzetben lévő barátnőm (kisfiú 2 éves, kistesó a hasában) is tapasztal ilyesmit. A testvére emlegetése váltott már ki belőle kategorikus NEM-et, illetve arra a mondatra, hogy a húga ott fog lakni velük a válasza a "kinn" volt, tehát szépen kitenné a betolakodót kutya helyett az udvarra.. :D
A Nagylányom egyébként tündéri. Annyira őszinte szeretettel puszilgatja a hasamat, simogatja, becézi a Hugit. Ma egy puszi után azt mondta, hogy "most Hédi benn biztos mosolyog". Persze, alig bírtam könnyek nélkül. Ám azt tudom, hogy egy 3 és fél éves kislány számára egy elképzelt baba egészen másmilyen, mint majd valójában lesz, tehát a játszma messze nincsen lefutva!
Az azonban biztos, hogy nem a féltékenység fogja a legtöbb feladatot adni! Ahogy néha a két "nagy" egyik pillanatról a másikra egymásnak tud esni - szegány "jóanyám", már tudom, mit élhettél át -, az igen ijesztő jövőképet fest le a számomra..! :))))
