Éppen a napokban beszélgettem a barátnőmmel, akinek a fent említett ismerősöm a nővére. Elmondta, hogy a nő (ha nevezhető annak) azóta két további gyermeknek adott életet, akik szintén hasonló sorsra jutottak, mint a bátyjuk. Egyszerűen nem megy ki a fejemből, hogy képes valaki ilyen szívtelenül élni. Amikor mesélte, csak ültem és néztem magam elé. A Kicsifiam éppen az ölemben ült. Önkéntelenül magamhoz szorítottam..
Miért??? Miért van az, hogy egy ártatlan kisgyermek életre szóló lelki sebeket kap éppen attól, aki életet adott neki? Mert biztos vagyok benne, hogy a legtökéletesebb nevelőanya sem feledtetheti azt az érzést, hogy "nem kellettem".. Miért van az, hogy azok a nők, akik mindennél jobban vágynak a gyerekre, hosszú évek után és sok-sok bánat, küzdelem árán - rosszabb esetben sosem - lesznek Édesanyák, míg arra méltatlan nőtársaiknak jön a baba - ha kell, ha nem? Ez több mint igazságtalan!
A szívem szakad meg, ha arra gondolok, mi lenne, ha meg kellene válnom a gyermekeimtől.. Na, de ne haragudjatok, eszem ágában sincs a blogon ilyen szörnyűségekről beszélni, csak ez a téma nagyon érzékenyen érintett.. Alapvetően tudatosan kerülöm, hogy "meghalljam" az olyan eseteket, amikor gyerekeket foszt meg a sors alapvető jogoktól...
Mert a gyerekek - mind egy szálig - szeretetet, megértést, elfogadást érdemelnek.
