Elsőszülött lányunk nevének ötlete jóval a fogantatása előtt megszületett bennünk. Egyszer beszélgettünk a szerintünk megfelelő lánynevekről, és azt mondtam, hogy kereshetnénk egy magyar nevet, például az Emesét.. Ez akkor nagyon megtetszett a férjemnek, és nem is tágított mellőle - szerencsére. Mert én közben eljátszottam egy másik név gondolatával. Szerencsére maradt Emese EMESE! És ez a Nagylány nem is lehetne más, csakis Emese! :)
Első fiúgyermek: nem kaphat más nevet, mint az édesapja nevét, hogy ő lehessen a 4. generációs János! Ezt már a randizgatásunk ideje alatt tudomásul kellett vennem! :) Éppen ezért nekünk nem is volt sosem más fiúnév a "listában".. De Jancsika - mert így hívjuk - nem is lehetne más, mint JANCSIKA!
Hamarosan megszülető babánk nevét már Jancsika óta hordozzuk magunkkal. Az egyetlen közös pont volt a második lánynév tekintetében, és stabilan az is maradt. Így lesz a harmadik gyermekünk neve Hédi. Ennyi, Hédi. Sokan fucsán néznek, látom rajtuk, hogy pont erre a válaszra nem számítottak, amikor a kérdésükre megkapják a választ: Hédi. Ritka, nem divatos, egyszerű, szép. Nekem ennyi elég. Az, hogy a tetszési index nem túl magas, nem fontos. Egyébként, még azt gondolom, hogy ha az emberek utána megforgatják az agyukban ezt a nevet, többedik hallásra már többeknek tetszik!
Ti hogyan választottatok nevet a gyerekeknek?
