TESTVÉR - az egyik legcsodásabb dolog, ami történhet velünk. Mindannyiónknak szüksége lenne rá. Talán kevesebb lenne az önzés a világban. Az én húgom az egyik legnagyobb ajándék a számomra, éppen ezért éreztem mindig is elemi dolognak, hogy nem vállalhatok egy gyermeket. Nekünk sajnos nem lett több testvérünk, de így is bizton állíthatom, hogy gyermekkorunk sokkal szegényebb, unalmasabb, boldogtalanabb lett volna egymás nélkül - így van ez most is.
Elnézem a 3 és fél évest és a 2 évest, ahogy együtt játszanak. A világ legtermészetesebb dolga, hogy vannak egymásnak, és nem tudnám elképzelni a Nagylányt, amint magában játszogat, vagy éppen arra "vár", hogy néhány hónapos kistestvére alkalmas legyen a közös játékra! Szépen összenőnek, és tulajdonképpen úgy várhatjuk Hugit, hogy ők akkor is ott vannak egymásnak, ha Anya éppen szoptat, fürdet, pelenkáz.. Persze azért most még előtte vagyunk a dolgoknak, de bízom bennük. NEM abban, hogy nem lesz velük baj, sőt, nem kérdés, hogy éppen akkor fognak hajbakapni egy játékon, amikor egy kakis popót kell rendbetennem, vagy egy éhes, ellentmondást nem tűrő kis manót megetetni.. hanem abban bízom, hogy egymás lelki társai, szövetségesei lesznek egy közös "probléma" megoldásában: egy újabb kis jövevénnyel kell osztozni Anya szeretetén. Hiszen a testvérféltékenység a világ legtermészetesebb és legegészségesebb dolga - és semmiképpen sem büntetendő, de ez már egy új poszt témája lesz..
