Apukámék hatan voltak testvérek, és egy fantasztikus Édesanya hozta őket a világra, majd nevelte fel hatalmas szeretetben. Sajnos a Nagymamám lassan másfél éve nincs köztünk, de élete 89 éve példa lehetne minden szülő számára. Egyszer azt mondta, hogy babáit 1 évig szoptatta, majd pár hónap után teherbe esett, így nagyjából két-két év van a sorban egymás után következő testvérek között.. Én ezt azóta is csodálom.
Második babánk megszületése után nem azonnal fogalmazódott meg bennem a harmadik gyerek vállalásának gondolata. Teljességet éreztem: lett egy lányunk, majd egy fiunk. Sajnos másfél hónappal Kicsifiam megszületése után tragikus hirtelenséggel elhunyt Apukám egyik bátyja. Nagymamám - aki eddig telis-tele volt hittel, erővel - egy pillanat alatt mindent feladott, nem akart tovább élni. Belehalt a bánatba, megszakadt a szíve. Három hónappal élte túl a fiát.
Családunk kettős tragédiája megváltoztatott bennem valamit. Leküzdhetetlen, ésszel megmagyarázhatatlan vágyat éreztem a harmadik baba után! Lelkemet átjárta a nagycsalád összetartása. Sok gond, de jóval több boldog pillanat - hiszem, hogy mindenki nyer vele! Apukám sokszor meséli testvéreihez fűződő, boldog gyerekkori élményeit: sok szép örök emlék. Egy este, pár hónapja, fürdés előtt ment a szokásos huncutkodás: vetkőzőverseny, futóverseny, ki éri el hamarabb a fürdőszobát. Nagylányom önkéntelenül elkiáltotta magát: "Legyen sok gyerekünk!" Hát nem megéri? :))))))))))
