Mint azt "Kerékpározás egy gyerekkel" című bejegyzésemben írtam, tulajdonképpen már kerékpároztam két gyerekkel. :) Csak akkor még az egyik a pocimaban volt. Tudom, megrovást érdemlek, az orvosomtól legfőképp, de az első terhességem problémamentessége után nem gondoltam, hogy volna félnivalóm, így végigkerékpároztam az első harmadot. Persze a gyakoriságból, az intenzitásból, a kerékpáron töltött időből visszavettem azért, de ha elintéznivalónk volt a Nagylánnyal, útra keltünk. Aztán eljött a január közepe, amikor is elkezdett keményedni a hasam a biciklizéstől, így visszatértünk a rég pihenésre kárhoztatott babakocsihoz.. Nem volt kellemes, de mindent a babáért. Ekkor a babakocsizós szakasz jóval tovább tartott, mivel a Kicsifiú április végén született, így nála mindenképpen megvártam a jó időt. Tél közepén mégsem tehettem ki minden átmenet nélkül a hideg szélnek. Ez idő alatt az alig 2 évessel a testvérfellépős megoldást választottuk. Az általunk használt darab nem csupán fellépést, hanem ülést is biztosít a nagy testvér számára, és bizony nagyon szépen megdolgozott már az áráért (ismerősi kör fogott össze, így tőlük kaptuk meg "gólya-ajándékként" a 21 ezer forintos szerkezetet).
De amint rügyezni kezdtek a fák, már két gyerekkel kerékpároztam - a KRESZ szerint egyébként nagyon is helytelenül..
