Az öcsike csupán 4 hónapos korában produkált három olyan éjszakát, amikor egyszer csak felébredt, és vigasztalhatatlanul ordított. Sok mindennel megpróbálkoztam, de csak egy dolog volt működőképes: elhagytuk a házat, befektettem a babakocsiba, és ott ringattam. A sírás itt sem szűnt meg, de mivel nem voltunk a nővére közelében, ő legalább tudott pihenni. Fél órás babakocsis tologatást, ringatást követően elaludt, de ha leállt a kocsi, újrakezdte. Másfél óra után mertem csak a hátsó, zárt épületrészben leterített plédekre feküdni, és átadni magam az alvás örömének (hihetetlen, de ilyen "vészhelyzetekben", amikor extra szükségem van az alvásra, bizony nincsenek azok a körülmények, melyek között nem vagyok képes elaludni, pedig nagyon nehezen alszom el, és ezután éberen alszom - az anyaság már csak ilyen!). Mai napig nem tudom, mi okozhatta akkor azt a néhány álmatlan éjszakát - nem volt éhes, nem állt fontos mozgásfejlődési fordulópont előtt (bő egy hónappal később fordult hasra), és az első fogacska is csupán 11 hónapos korában "látta meg a napvilágot". Az akkori sírása ijesztően fájdalmas volt, így azt gondoltam, beteg, de nappal semmi baja nem volt...
Nos, szerencsére átvészeltük a dolgot, és visszatértünk a régi kerékvágásba.. Nála - Nagylányommal ellentétben - működött az elringatás módszere, melyet úgy 10 hónapos korában saját maga elégelt meg. Egyszerűen túl nagy lett a kezemben, és szerintem kényelmetlennek találta a pózt. Ekkor átváltottunk egy - szerintem - csodálatos módszerre. Már korábban is működött, hogy nem ringattam, hanem oldalára fordítottam, és - ahogy én nevezem - "hengergettem" a testét. Ez nagyon bevált, mert úgy volt meg a ringatás élménye, hogy közben kényelmesen feküdt a puha ágyikóban. A "hengergetés" a mai napig megnyugtatja, ha éjszaka felébred (és a 3(!) cumi sem elég idegnyugtató, mert egyébként az elveszett cumik megtalálása legtöbbször visszaaltatja). Emellett sokszor alkalmaztam az egyik "legszebb" módszert: a pici hátának simogatását. Az érintés csodája, a hát simogatása megnyugtatja a gyerekeket - mint az ölelés!: nem egyszer kipróbáltam, hogy megöleltem őket hiszti közben, és lerövidíti a tombolás idejét.. :)
Sajnos, amikor 2011 novemberének közepén, majd 2 hétre rá kórházban voltam, elvesztettem a bizalmát, és hetekig nagyon nehezen aludt el: lefeküdtem a kiságy mellé, de mikor végre azt hittem, hogy alszik, már pattant is ki a szeme. 3 hónap kellett, mire helyreállt a bizalom, de a szokás, hogy elalvásig ott feküdjek mellette, megmaradt.
