Ha jó viszonyt szeretnénk gyerkőceink között, semmiképpen ne hasonlítgassuk a testvéreket össze folyamatosan! Mindenki jó valamiben, és mindenkinek vannak hibái. Ha örökké a különbségeket emlegetjük, kiélezzük a viszonyukat, és ráadásul elvesszük mindannyiuk önbizalmát. Nézzünk egy példát: az egyik gyerek jobban teljesít az iskolában, ezért a másik számára mindig azt hangsúlyozzuk, hogy példát kellene venni a testvéréről. De mondjuk lehet, hogy közben ez a másik - nem tanul ugyan annyira jól -, de kreativitás jellemzi, és belevaló, talpraesett ember. És a szülők erről beszélnek másokkal előttük, azaz a jó tanuló tutyimutyi lesz... Tehát számára is az válik hangsúlyossá, ami benne nem olyan jó! És ismét! Nem lelketlenek a szülők, csak éppen inspirálni próbálnak, mondjuk egy jobb teljesítményre, illetve azt hiszik, nincs jelentősége, ha mások előtt összehasonlítják őket.
Éppen ezért, ha ismét csak azt követjük, hogy mindkettejükben a jót hangsúlyozzuk, sokat segíthetünk későbbi jó kapcsolatuk kialakulásában, segíthetünk önbizalmuk egészséges fejlődésében, saját hibáik elfogadásában (haj, hogy ez milyen nehéz is! ezt nagy részünk jól tudja..).
Nem pszichológusdit kívánok játszani, csak tapasztalataimat és olvasmányélményeimet felhasználva írom le Nektek egy laikus véleményét! :))))
