És ha benne volt a pakliban, akkor miért is ne húzzuk ki belőle! A Kicsifiam a "nagy elhatározás" után úgy két héttel fogant, de ezt csupán visszamenőleg silabizáltuk ki, az első ultrahangon tapasztalt méretek alapján. Szeptember 20. körül kezdődött azt a különös érzés, melyet napokig nem tulajdonítottam "ismerősnek": émelygés a nap második felében, érdekes szájíz. Másfél hét telt el, mikorra megfogalmazódott bennem, hogy talán ismét babát várok! Ekkor az esti órákban gyorsan elkészült a terhességi teszt, melyen hatalmas sebességgel jelent meg a két kedves csíkocska!
Négy nappal később a nőgyógyászom megerősítette, amiben a teszt alapján csak reménykedtünk: egy újabb kis életet hordozok a szívem alatt. Csakhogy ez a kis élet már egy 8 hetes terhesség volt!. Ha visszaszámolok két hetet a hányinger első megjelenéséig, akkor 6 hetesen kezdődött a kellemetlen érzés. Azért volt egy kis furcsaság is benne, ugyanis a közel egy éves Nagylányomnak ekkor még átható "babaszaga" volt. Imádtam! Bárki belépett a házba, érezte az illatot. Azonban amint az öccse beindította a hormonális folyamatokat, bizony ez a babaillat nagyon is teherré vált a számomra: hányingerem lett tőle! Hányás csupán egyszer ért el, amikor befaltam egy jó adag túrós csuszát - persze jó időre utoljára.. Az émelygés nem volt olyan erőteljes, mint a Nagylánynál, de négy héttel tovább tartott: a 16. hétig.
A tesztre tulajdonképpen Anyukám beszélt rá - "végül is mit veszíthetsz" alapon. A legfőbb ellenérvem az volt, hogy a Nagylányomnál tapasztalt mellfeszülést egyáltalán nem tapasztaltam. És valóban: a terhesség ténye ellenére még jó pár hétig egyáltalán nem éreztem azon a testtájon semmit.
Barna folyás: semmi. Míg az első várandósságom alkalmával a 12. hétig elkísért, a fiúcskánál egyetlen egy alkalommal találkoztam vele, de azzal is csak egy csepp erejéig.
Alapvetően eléggé eltért a két kismamaállapotom, de hamarosan leírom, miket produkált Hugi a nagytesókhoz képest! :)))
