Nem tudom, hibát követek-e el, de engedek a Nagylánynak egy bizonyos dologban. Régóta mesélem neki fejből az alap meséket. A kedvencek a Piroska és a farkas, a Jancsi és Juliska és a Hófehérke és a hét törpe. De az utóbbi időben akárhányszor választ közülük, hozzáteszi: "meséld a Piroskát, de ne legyen benne a farkas", "meséld a Juliskát, de ne legyen benne a Vasorrú bába", "meséld a Hófehérkét, de ne legyen benne a boszorkány (és a herceg! :D)". Fél a mesék gonoszaitól. Pedig ők funkcionálnak, hiszen a gonoszok testesítik meg a jók ellenpontját. Ezekben a mesékben gonosz és jó együtt alkotja meg az egészet. Persze, próbáltam neki elmagyarázni az ő kis szintjén, hogy a rosszakat végül legyőzik a jók, de akkor sem kell gonosz...
Mit gondoltok? Jó, ha hagyjuk őket abban a hitben ringatni magukat, hogy a világon nincs baj, gond, fájdalom? És hogy nem kell megküzdeni azért, hogy elnyerjük a méltó jutalmat?
