Szerencsére azonban a gyerekek még olyan tökéletesek, hogy nem az értelmen gondolkodnak, hanem egyszerűen élvezik, amit a dallamvilág, a hangulat, a ritmika ad számukra! Mert a mese és a szabad játék lehetősége mellett bizony, a dalok és a mondókák babának/gyerekkel történő éneklése az egyik legfontosabb dolog, amire a gyerkőcök egészséges fejlődéséhez szükség van! Megfigyelhetjük például, miként reagálnak a kicsik (már az egészen picik is) Weöres Sándor Kocsi és vonat című, nagyon jó ritmussal rendelkező kis versremekére! Szinte látni lehet, amint a kis testük felveszi a vers ritmusát. Az én magzatkáim is nagyon szeretik. Tényleg érdemes próbálkozni, melyek azok a dalok, mondókák, amik már csecsemőkorban felkeltik a figyelmüket. Ott van például az A part alatt.. című népköltemény. Ha belegondolunk, egyszerű, egy-egy versszak két-két, megismételt sorból áll. De miért kéne ennél bonyolultabbnak lennie? Amikor például elkezdenek beszélni, és együtt próbálnak velünk mondókázni, énekelni, annál nagyobb örömet semmi nem jelent a számukra, mint amikor megtapasztalják: "én is el tudom mondani!". Mindkét csemetém első olyan dalocskái között van, melyeket szépen tudtak/tudnak már a beszédfejlődésük kezdetén velem együtt mondani. Akkora önbizalmat nyernek ezen kis, felnőtt fejjel butácskának tűnő szövegek által, hogy tényleg csak akkor hisszük el, hogy a gyerekeknek ez való, amikor látjuk, megtapasztaljuk az élményt a közös dalolás során! Sose feledd, hogy a sok-sok kellemes ÉLMÉNY, önfeledt, vidám perc a boldog gyerekkor egyik legfőbb pillére!
Jaj, és még egy fontos dolog! Nincs nálam botfülűbb, rondább hangú anya! Le van tojva, hogy nem vagyunk dalos pacsirták! A gyerekünket ez egyáltalán nem érdekli! :DDDD
