Testvért a gyerkőcnek, gyerekzsivajt az életedbe!

Papa 140 kg és a felesleg igen nagy része a pocakja. Nagylányom rátette a kezét, és megkérdezte tőle:

"Papa, ez fájt neked, amikor növesztetted?"

Akiről nem ejtettem túl sok szót az előző bejegyzésemben, az a Kisfiam! Ugyebár, ő is ott volt velünk az óvodai nyílt napon. Az volt a másik nagy örömöm, hogy láttam, milyen jól érezte magát a gyerekek között az oviban. Jaj, tudom, hogy ez nem jelenti azt, hogy majd simán veszi az anyától való elszakadást és a szocializálódást! De legalább néha-néha a nővére révén belekóstol az ovis életbe.

A kis 2 éves manóm ott csücsült a kiscsoportosok között (ahol a 2 és fél évestől a 4 évesig mindenféle korú és magasságú gyerek van), és bizony a maga 86 centijével szépen elvegyült köztük. Ahogy a tízórainál az asztalukra pillantottam, nem éreztem azt, hogy egy csöppség is ül köztük, aki valahogy nem illik oda..

Mindent utánozott, amit a nagyok csináltak, és persze, ahogy telt az idő, egyre bátrabb és felszabadultabb lett! Ovisok mosdóba mentek - ment ő is. Kezet mosni (minden mosdókagylónál!), pisilni a kiswécén (mármint levenni a pelenkát, ráülni, majd visszavenni...). Beállt az ügyesség- és mozgásfejlesztő játékba, természetesen tízóraizott, kispohárból kakaót ivott hozzá, aztán az udvaron szépen elvegyült (néha keresnem kellett), és - természetesen - alig akart hazamenni.

Köszönjük az élményt! :))

Kistestvér és Anya élt is az alkalommal, és mentünk az óvodába kíváncsiskodni! Nagyon klassz kis délelőtt volt, habár az egyértelmű, hogy azért ilyenkor nem olyanok, mint egyébként.. Folyamatosan igényelte a jelenlétemet: mennem kellett a mosdóba, elpityeredett, amikor egyedül kellett mennie körjátékot játszani, a kisöccsének pedig ott kellett ülnie mellette, amikor tízóraiztak. Tulajdonképpen folyamatosan oldódott föl, mikorra kimentünk velük az udvarra, már - valószínűleg szokása szerint - játszott a pajtásaival. Persze a végjáték ebéd előtti távozásunkkor nem lehetett más, mint sírás.

Azonban ismét csak megtapasztalhattam, hogy mennyire jó kezekben vannak a gyerekek! Viszonylag könnyen hagytam ott, hiszen tudtam, van, aki megvigasztalja! Láttuk, milyen klassz fejlesztő játékokat van módjuk kipróbálni A dolog szomorú oldala az, hogy az óvoda sajnos a megszűnő alapítvány utolsó pénzeiből vásárolta a gyerekek számára a kreatív, egyszerre többféle képességet fejlesztő játékot - mert bizony egy törvény "segített" abban, hogy az ilyen kis alapítványok, mint amilyen egy óvodai szervezet, teljesen ellehetetlenüljenek.. Köszönjük..

Na, de nézzük azt a jót, ami maradt: fantasztikus óvodapedagógusok. A múltkor azt mondta a Nagylányom, hogy "nekem anya a kedvencem, Mami, a macim és Éva néni, meg Erika néni". Ez nekem éppen elég bizonyíték! :))))

Most szedjem össze, hogy mi kell nekem a harmadik kisbabánkhoz.. Hát, messze nincs olyan nehéz dolgom, mint amikor először vártam gyereket!

Szükségem lesz az alábbiakra:

- Újabb 20 db textilpelenka. Ebből minden babánál érdemes újat venni. Mi most fogunk járni 60 db-nál. (A régiek egy része már azóta a háztartási munkák alkalmazottja lett.)

- Újabb 2 db kifogó/fürdőlepedő. A Kisfiam még mindig használja a saját újszülöttkori törölközőjét..

- Chicco fertőtlenítő folyadék

- Ami eddig még nem volt, de most azt gondolom, szükségem lesz rá: hordozókendő.

Őőőőő, szerintem ennyi az egész. Habár még a ruhamustra előtt vagyok. :)))))

Hogy mit láthattok a képen? Két puding delfint, egy puding fagyit, egy puding csillagot, és lemaradt a puding teknős. Kicsit későn készítettem a képet, amikor a pici kezek már belemartak a homokózóformákkal készült finomságba!

A Nagylánnyal együtt készítettük: én főztem a pudingot, beleöntöttem a formákba, ő pedig kinyalogatta a két edényt. :D

Akkor folytatom a ruhadarabokkal, melyek mindegyikére igaz, hogy érdemes uniszexnek lennie...

- 6-7 db body: hűvös-hideg időben hosszú ujjú inkább, melegben vegyesen. 56-os, de legyen hozzá pár darab 62-es is, hiszen egy nagyobb baba akár már születésekor kinőhette a kisebb méretűt. Nálunk ez éppen fordítva volt: 48 cm-rel született Nagylányom 2 hónapos korában vette föl az 56-os body-kat először, és szükség volt addig néhány extra kicsi darabra...

- 6-7 darab rugdalózó

- Sapka: vastagság évszaknak megfelelően, vagy akár 1-1 kétféle vastagságú

- 5 pár zokni, 2-3 harisnya (időjárás függvényében)

- Pulóver/kardigán 2 db

- Bundazsák: kapucnis, zárt lábrészű, kesztyűs a legideálisabb. Nekünk olyan megoldásunk van, ami a lábrésznél zsákszerű megoldású, és a kabát rész lekapcsolható. A kabát rész következő télen használható volt magában (méreténél fogva).

- 2 darab hálózsák éjszakára: mi ezt a gyerekeknek pólya után (úgy 1 hónaposan) kezdtük el használni. A kedvenc babafelszerelésem egyébként, mert a zsák nagyon sokáig használható. A Nagylányom 2,5 éves koráig használta, azóta pedig folyamatosan takargatom... De hát már csak nem adhatok rá zsákot... A 2 éves Kisfiam is még hálózsákban durmol éppen..

- Pólyabetét 2 db, pólyahuzat 3 db. Mi a hagyományos pólyát használtuk, de manapság többféle, nagyon jó megoldású pólya létezik. Nekünk nagyon jó volt, amíg a baba nyiklett-nyaklott, és túl pici volt, illetve az ágyban alváskor könnyebb volt oldalra fordítva tartani. Azonban nem mindenkinek szimpatikus a pólya. Azért 40 fokban lehet, hogy meggondolom majd én is a használatát.

- 2 különböző méretű és vastagságú plédetek. Tapasztalataim szerint azonban ha van öt különböző méretű és/vagy vastagságú pléded, mindegyiket lehet valamire használni (nálunk úgy alakult, hogy tényleg volt öt különböző), tehát nem hátrány, ha többel rendelkeztek

- 2 db fürdetés utáni kifogó/fürdőlepedő

- 20 db textilpelenka (kell a 20 db)

Pótoljátok, javítsátok, ha más a véleményetek! :)))

Babakelengye vásárlás.. Úgy, hogy ne legyél a fogyasztói társadalom áldozata.. Tegnap írtam erről egy kis elméleti bejegyzést, de azért az igazi mégiscsak a gyakorlat lenne. Vegyük az alapesetet: első baba. Mi mindent vettem én annak idején? Lássuk csak:

- Babakocsi, hordozó

- Kiságy, matrac, 2-3 gumislepedő, 1 db gumilepedő, mely a matracot védi (de jól jött most is, amikor elkapott minket a hányás-hasmenés vírus!), pelenkázó lap.

- Légzésfigyelő: A védőnőm szerint felesleges, de engem megnyugtatott, a gyerekek 15 hónapos koráig használtuk. Nekem bevált az Álomvirág márka, mert nem volt fals riasztásunk. 3 érzékelő tappanccsal ellátott, így az ágyban nagyobb felületet fed le. Érdemes az ágy alsó rácsa fölé egy merev lapot helyezni (nekünk a parafa tökéletesen bevált), majd arra a légzésfigyelőt és a matracot. Néha érdemes alánézni a matracnak, és ha kell megigazítani a légzésfigyelőt, nehogy "elmásszon". Mi így jártunk, és mivel a Kisfiam éppen a túlsó sarokban aludt, beriasztott egy éjszaka..

- Műanyag kád + műanyag vödör: utóbbi igen praktikus megoldás a víz kádba cipeléséhez, hogy ne a vízzel teli kádat kelljen a szobába vinni! :) Továbbá, én használtam egy kis vízhőmérőt (szoba hőmérsékletének méréséhez is jó volt) eleinte.

- Lázmérő: nekünk mindenféle verzió van, de a digitális vált be leginkább.

- Körömvágó olló: nekem a babáknak való, lekerekített végű a mai napig biztonságérzetet nyújt.

- Fürdetőt, popsikenőcsöt ír fel a gyermekorvos. Kezdetben mindenképpen ezeket érdemes használni, hiszen olyan érzékeny még az újszülöttek bőre (a felírt fürdető kenőcs nehezen kezelhető kissé, de én pár hónapig akkor is küzdöttem vele a baba érdekében :)). Viszont popsikenőcsnek nagyon ajánlom a Sudocrem-et. Első blikkre nem olcsó ugyan, de igazából nagyon kevés elég belőle. Egyéb hámsérülésekre is nagyon megfelelt.

- Hintőpor, 70%-os alkohol: ezeket is a gyermekorvos írja föl, a köldökcsonk kezelésénél használatos.

- Fültisztító pálcika (a biztonságitól a falra másztam)

- Chicco fertőtlenítő folyadék. Igen, ez is egy mai műremek, de vannak olyan eszközök, amit nem lehet beletenni a 100 fokos vízbe, mert egyszerűen nem bírják. A cumik és cumisüveg számára azért én még mindig a forralást javaslom. De véleményem szerint a fertőtlenítést semmiképpen nem szabad túlzásba vinni. Majd mesélek erről egy történetet.. 

- Popsitörlő: számomra ez nem egy kedvelt, de igen hasznos dolog. Őszintén szólva, én vittem a gyerekeket a kádba, és szépen megmostam, majd megtöröltem őket.. Persze a kaka nagy részének eltávolítására, illetve nem otthoni pelenkázáshoz nagyon megfelel, de amikor használom, úgy érzem, valamiféle oda nem illő réteg keletkezik a popón.. Ez talán valamiféle mánia nálam, ne is törődjetek vele! :D

- Pelenka: első körben vettünk a legkisebb Libero-ból, mely 2-4 kg-ig használható, de csak egy csomaggal, mivel nem tudni sosem előre, mekkora is lesz a kicsike. Mivel pelenkát könnyű beszerezni, szerintem nem érdemes előre bespájzolni belőle. Egyébként azért írom a Libero-t, mert nekünk annál a pici babánál az vált be, később, a nagyobb babának a többi márka is megfelelt (mellékesen szólva, a kórházban 2-es pelenkát adtak rájuk; hónaljig ért...). Ezt egyébként mindenkinek saját magának kell kitapasztalnia, mindenki másra esküszik, de fiúknál, lányoknál sem ugyanazt az eredményt kapjátok.

- Műanyag kanál. K, illetve D-vitamin beadásához (kevés anyatejjel együtt).

- Feliratandó még az orvossal lázcsillapító kúp, székrekedés elleni kúp.

- Cumisüveg. Nem elsődleges célunk, hogy az első időben használni fogjuk, de sosem tudhatjuk. A Kicsifiamnál 2 hónaposan derült ki, hogy amit csinál a cicin, minden, csak nem szopizás, ezért fejni kezdtem az anyatejet, majd cumisüvegből megkapta (igen, tudom, szoptathattam volna tovább, hátha sikerül visszatérni rá, de nem volt önbizalmam hozzá, így viszont tudtam, mennyit eszik, és ez megnyugtatott). Nyári csecsemőknél viszont szükség lehet egyéb folyadékkal történő itatásra is (tea, forralt víz, babavíz). Szerintem érdemes a hagyományos presszós pohárral próbálkozni, nem biztos, hogy a cumisüveget érdemes megkockáztatni a még a szopást tanuló, szokó babáknál.

- Cumi. Legyen a tarsolyban, a baba fogja eldönteni, mi a jó neki. (Nálunk a Nagylány ujjszopós lett - a szülés után már látták a csecsemősök, ahogy az ujját szopja, és a mai napig természetes számomra, hogy azzal alszik el. Nem fog így maradni..)

- Mellszívó: nem olcsó dolog, ezért nem veszünk előre, de ha kell, akkor nagyon kellhet. Én viszont felmérném előzetesen, kitől tudok egyet kölcsönkérni. Amikor nekem kellett, én is kölcsönkaptam.

- Mellbimbó védő: én a Nagylányomat 7,5 hónapig így szoptattam. Nem a kisebesedés miatt kezdtem el használni, hanem mert a tejbelövellés után nem bírta bekapni a cicit, és a mellbimbó védő felhelyezése segített neki. Úgy maradtunk, na, a szoptatás - mint azt a mellékelt ábra mutatja - nem volt eddig az erősségem.. :) Azonban szerintem ezt sem érdemes előre megvenni (nem is olcsó).

A ruházatról a következő blogbejegyzés fog majd szólni! Még ezt is emészteni kell! :D

A baba- és gyermekholmik a fogyasztói társadalom egyik fő pillérét képezik. Ha belépünk egy bababoltba, játékboltba, vagy egy multi hasonló osztályára, bizony egy idő után nagy eséllyel fulladozni kezdünk! "Ha ezt és ezt és ezt és ezt, meg ezt sem veszed meg a csemetének nagyon rossz anya vagy - vagy legalábbis nem törődsz eleget a kicsi lelki, testi, szellemi fejlődésével... Nem kell sok időt tölteni az említett terekben, bizony, hamar el fogod ezt hinni magadról.

Hogyan védekezhetsz? Először akkor találkozol az irdatlan mennyiségű termékáradattal, amikor babakelengyét vásárolsz - még kismamaként. Saját megfontolt érdekedben kövesd az alábbiakat:

• Erősen javasolt bevásárlás előtt egy tapasztalt és praktikumkedvelő édesanyával beszélgetve lejegyzetelned azt a néhány dolgot, amire valóban szükséged lesz.
• Bemész az elárusítóhelyre a papírosoddal, és felveszed a csőlátó szemüvegedet!
• Csupán a fecnin található tárgyakat helyezed a bevásárlókosárba.
• Amint minden szó lehúzásra került, szaladsz (pocakfüggő mértékben) fizetni.

De ha vétesz a szabályok ellen, az vesse rád az első követ, akinek mindezt maradéktalanul sikerült teljesítenie...

:)))))

• Nagylányom állatos könyvből "olvas" a testvérének: "A sündisznó télen összegubancolódik, és alszik."
• Mesekönyvből mesél, melynek egyik oldalán egy kis katica röppen föl - szöveg szerint "A katicabogár (...) kibontotta szárnyait, és elrepült". Az ő kis emlékezetében ez a szövegrész így szólt: "A katicabogár kicsomagolta szárnyait, és elrepült."
• Szomorúan közli, miután lefektette a babáját: "A babának ki kellett szívni az orrát, és magasra szökött a láza." (itt számomra a lényeg az, hogy magasra szökött a láza: folyamatosan gondolkodom, de én ezt a kifejezést nem használom) :)
• És végül egy aranyos kis mondat a Kicsifiamtól (23 hónapos, és 3-4 hónapja mondatokat alkot - tesóhatás!): Tegnap és ma délután fél 4-kor ébresztettem, mert indulni kellett az óvodába a nővérkéért. Mindkét nap befordulva mondta: "még egyszer alszok".

A szülés történetek mellett a másik nagy kedvenceim a gyerekek aranyköpései! Tündériek, bájosak, megmosolyogtatóak, megkacagtatóak, amikor komoly képpel közlik ezeket az okosságokat! Mert ezek az ő kis okosságaik, nem?

Várom szeretettel gyerkőceitek fentiekhez hasonló kis aranyköpéseit! :)

Természetesen sok szempont szerint beszélhetnénk a születési sorrendről, az előnyökről, hátrányokról, de most egy kis apróságra figyeltem föl.. 

A Kisfiamnál nem volt olyan érdekes, hiszen a Nagylány ruháinak csupán töredékét tudtuk "újrafelhasználni", de most, hogy Hugi várakozik odabenn a világrajövetelre, bizony eszembe jutott valami. Sok-sok-sok gyerekholmi gyűlt össze a két nagyobbról (+ örököltünk is bőven), tehát nagyon kicsi esélye lesz, hogy új ruhákkal látjuk el. A Nagylány barna kisbakancsa két gyerek után is teljesen használható állapotban vár harmadik - bocsánat, 4. (mivel a szomszéd kislány is használta!) - gazdájára. Persze a gyermek méreteinek alakulása és az évszakok váltakozása behatárol bizonyos dolgokat, és a Nagylányom tündéri kis nyári ruhácskáit (9-11 hónapos koráig használta őket) bizony talán sosem adom rá Hugira, aki nyár elején érkezik.. ez az egyetlen "sansza", hogy új ruhában virítson. Eljön majd az a kor, amikor rádöbben hányatott kis sorsára, és fellázad, amikor a nővérének megvesszük az új cipőt, ő pedig megörökli (ha hasonló lábkonstrukciója lesz).

No, majd meglátjuk! Ha van közületek valaki, aki már bír némi tapasztalattal ezen a téren, írjon bátran! :)

Folytatnám az "Egy pozitív terhességi teszt nagyon jó hír... de pszt!" és a tegnapi "Szurkoljunk!" című blogbejegyzéseket folytatván örömteli hírem van! A kedves 7 hetes kismama ismerős ma nőgyógyásznál járt, és a kisebb vérzése ellenére megnyugtató választ kapott: megfelelő méretű embrió, megfelelő szívműködéssel! Nincs befektetés a kórházba, csak pihenés otthon, és két hét múlva visszajönni! Ez azt hiszem mind elég jó jel!

Hajrá, baba! :))

No, nálunk ott volt például a vajas kenyérre reszelt répa - ahogy a napköziben ettük!  :)) Válogatós Nagylány egyik kedvenc eledele lett! És nem ám a kenyér-vaj-répa hármas ízharmóniája nyerte meg (mint engem még mindig)! Az az első lépése, hogy magában leeszi róla a reszelt répát, aztán megeszi - ímmel-ámmal - a narancssárgára festett vajas kenyeret! Érdemes próbálkozni, mert sosem tudhatod, mi lesz náluk a nyerő stratégia! Sőt, néha éppen az addig oly imádott ételből nem kér többet (a leányzó éppen az utóbbi időben nem kér a húslevesbéli répából, amit eddig annyira szeretett) ...

Na, ezen igazodjunk ki! :)

Azért hoztam létre a "Huncut receptek" rovatot, hogy bárki bátran feltölthesse azon receptjeit, melyek alapvetően olyan alapanyagokat tartalmaznak, amik egészségesek ugyan, de nem feltétlenül kedvelik őket a gyerekek. Fontos, hogy ugyanazon élelmiszerrel többféle formában is próbálkozzunk náluk, hiszen ha ráhagyjuk, könnyen kialakulhat az egyoldalú táplálkozás.

Biztos vagyok benne, hogy ha egy szép kis gyűjteményt hozunk létre, mindenki találni fog magának valami újdonságot, mely felfrissítheti a baba/gyerek/család repertoárját!

Köszönöm! :)

"Spenót? Fúj!", nagyon sokan reagálnak így az oly egészséges zöldségféle hallatára. Szó se róla, megosztó, de szerintem sok fújjogó valójában gyermekkori emlékekből táplálkozik, és azóta nem is kóstolta, hogy legutóbb másfél évesen a falra köpte. Gondoljunk csak azokra az ábrázolásokra, ahol a baba körül minden zöld, és a kicsi fancsali képet vág.. :)

Szerintem ez nem kell, hogy így legyen! Az én Nagylányom eléggé válogatós gyereknek mondható (Mami isteni, krémes burgonyapüréje sem kell neki..), de az alábbi receptet bátran írhatom akár az ő ajánlásával is:

...legalábbis nálam olykor lehet erről is beszélni. Rosszul fogalmaztam, mert egyelőre még helyesebb a "nagyobbik gyerek" megnevezés, hiszen ketten vannak. :)

Szóval, észrevettem magamon valami nagyon is helytelent. A 3 és fél éves lányomat "nagyként" kezelem. Persze minden relatív ugye. Így, hogy másfél évesen kapott maga mellé egy kistestvért, talán túl hamar avanzsált a szemünkben "naggyá". Igen, minden és mindenki ahhoz képest nagy vagy kicsi, amivel vagy akivel összehasonlítjuk. Pedig egy másfél éves kicsi, nagyon kicsi, nem nőhet hirtelen naggyá, nem okosodhat hirtelen oly sokat a szemünkben, attól, hogy egy újszülött került a közelébe. És még egy 3 és fél éves is nagyon kicsi! Nézzük csak meg őket egy 6 éves nagy csoportos mellett.. ugye?

Persze, az rendben van, hogy több mindent meg kell értenie, mint egy 2 éves gyermeknek, de vigyázni kell, ne támasszunk nagy elvárásokat - különösen a kicsivel szembeállítva -, hiszen az irreális elvárások rombolhatják az önbizalmát, és ellenérzést kelthetnek benne a kisebb gyerekkel szemben - jogosan. Az elmúlt pár hónapban fogalmazódott meg bennem ez a hiba, azt éreztem, hogy túl nagyok az elvárásaim a Nagylányommal szemben, csak azért, mert van egy öccse. Van ennek egy egészséges, sőt, hasznos határa! Lásd, amikor 2 és fél évesen eljutott oda, hogy először(!) pisilt bele a bigyóba, az az érzés kezdett győzedelmeskedni benne, hogy "én vagyok a nagy, az ügyes, akinek már nem kell pelenka, a kistestvérem pedig még nem ilyen ügyes, neki kell pelenka". Rafináltan fel lehet használni a kis lelki fejlődésének ezt a megnyilvánulását, amikor már "nagy" akar lenni, és sok mindent el tudunk érni náluk! Tényleg, csak arra vigyázzunk, ne lépjük túl a kora által meghatározott határt! :)

Egyik kedvenc olvasmányom a "papír" Nők Lapja. Csupa, (nem csak) Anyukáknak hihetetlenül hasznos és segítő cikkel örvendeztetnek meg bennünket (kiváló gyermekpszichológusukról, Dr. Vekerdy Tamásról nem is beszélve!).

Hosszú hónapok óta tart cikksorozatuk a "Család" témakörében, melyet szerintem gyermekszámtól függetlenül (beleértve a 0!) minden szülőnek/leendő szülőnek Bibliaként kellene olvasni. Itt olvastam először a "középső gyerek" problematikájáról, mely hamarosan érdekessé kezd majd válni..

A lényeg az, hogy általában az a jellemző, hogy a családok középső gyermeke a legelhanyagoltabb - a leggondosabb odafigyelés ellenére is -, mivel a nagy mindenben az első, a kicsi pedig "A Kicsi", így a középső gyerkőc kapja a legkevesebb figyelmet. Nyilván soktényezős a dolog (nemi eloszlás, korkülönbség, személyiségjegyek), de valóban ésszerűnek és valósnak látom a problémát. Hamarosan látni fogom, mennyire nehéz is vigyázni a középső lelkére, de az valóban igaz, hogy a Kisfiam "első" (hasra fordulás, fogkibújás, mászás, felállás stb.) tettei már nem mozgatták meg a családot oly mértékben, miként az a Nagylányom esetében történt. Akkor az újdonság erejével hatott, és hatalmas ováció övezte a kisasszony tetteit! :) Tehát még középsőnek sem kell lenni ahhoz, hogy háttérbe szoruljon a csemete..

Egyvalami azonban valószínű: a középső gyermekem lesz az én "egyetlen pici fiam"! Jaj, ne, ezt szívom is vissza, mert azt gondolom, hogy a legszörnyűbb, amit az anya a fiával tehet, ha elkényezteti, de ez is egy jó "szaftos" téma lehet majd a blogon! No, de mindenesetre az mégiscsak segíthet rajta, hogy ő az egyetlen kisfiú. Ígérem, nagyon fogok igyekezni, de az biztos, hogy rendkívül nehéz ügy lesz, mert Kicsifiam - Nagylányommal ellentétben - igen formálható, nem egy magának teret követelő, akaratos személyiség, így igen sokszor enged a nővérének és nekünk...

Az "Egy pozitív terhességi teszt nagyon jó hír... de pszt!" című blogbejegyzésemben említettem azt a nagyon kedves ismerősömet, akivel együtt feküdtünk a kórházban. Sajnos neki akkor nem jól végződött a dolog, mivel 7 hetesen kiderült, nem életképes az embrió (missed abortion), így művi úton el kellett távolítani a terhességet. 3 héttel ezelőtt csinált egy pozitív terhességi tesztet, viszont orvoshoz - éppen a múltkori probléma miatt - még csak a napokban készült. Most írt, hogy enyhe vérzése van, és holnap megpróbálja felkeresni a - közös - nőgyógyászunkat, de én nagyon-nagyon bízom benne, hogy az embrionális elhalás nem fog egymás után kétszer megismétlődni!!!! Szurkoljunk nekik nagyon! Biztos vagyok benne, hogy a hormonok játéka miatt történik ez most!

Egy barátnőm kérdezte, aki második csemetéjét várja, hogy milyen volt az élet az elején két gyerekkel. Az ő babái között kereken 2 év lesz a korkülönbség, mely valóban egy sarkalatos pont a gyermek életében. A 2 évesek szárnyat bontogatnak, megkezdik a hiszti bajnokságot (esélyesek a győzelemre!), nyiladozik a kis egojuk, értelmük, de még nem lehet úgy hatni rájuk észérvekkel, ahogy például 3 éves korukban, így tényleg nem a legegyszerűbb helyzet a két teljesen különböző igényű gyerkőc kielégítése.

Én csak azt tudom mondani, hogy a legfontosabb a lelkiismeret furdalás elhessegetése, mert nem szabad elvárni magunktól, hogy 100%-os anyák legyünk! Ha lazítunk a saját gyeplőnkön, akkor a gyerekek sem lesznek olyan feszültek, mert bizony ez egy nagy igazság! Ha mi idegesek, feszültek vagyunk, azt a babák csodálatos vevőkészülékükkel azonnal megérzik. Ezt már több ízben volt szerencsém tapasztalni, és bizony egy ilyen helyzet olyan, mint az önmaga farkába harapó kígyó, egy rettentő ördögi kör!

Tényleg csak azzal tudom biztatni a második babát váró Anyukákat, hogy van a gyerekeknek egy hihetetlen tulajdonsága: ha viszonylagos nyugalomban, szeretetben (nem valami lelkiismeret furdalásból fakadó görcsös akarással) élheti meg a nagy testvér a változást, nagyon gyorsan képesek lesznek egymásra hangolódni!

Igen, biztosan lesz olyan szituáció, amikor szeretnétek majd valaki más bőrében teremni hirtelen, egyetlen varázsütéssel, mert összecsapnak felettetek a hullámok (gyerekek), és azt érzitek, hogy ez meghaladja a képességeiteket, ez az egész nem Nektek való. Ez a világon a legtermészetesebb dolog, de semmiség az örömteli pillanatokhoz képest, amit a testvérkék okoznak majd!

A gyerekek csodálatosak, ezt sose feledjük! :)

A Pál Utcai Fiúk Angyal című száma az egyik legszebb szöveg, amit gyerekről írtak. Éppen a zenekar énekese, Lecsó írta, mikor gyermeke született, tehát nagyon is személyes élmény inspirálta. Olvassátok, hallgassátok!

"Sose hagyj el, én sem adlak
Se felhőknek, se a madaraknak
Holdnak nem, talán a Napnak
De nem ami elmúlt, csak a holnapnak.

Az égben sétálsz, mikor alszol
Még senkire nem haragszol
Darab szén csak a legszebb gyémánt
Vak voltam, ki egyszerre fényt lát
És süket és néma, mert nem figyeltem
Arra, hogy mit mond bennem az Isten
De nincsen vallás, és nincsen eszme
És lehet, hogy semminek nincs értelme
Hát ennyire egyszerű ez az élet
Az összes titok semmivé lett
Tudom a helyem, és tudom a dolgom
És nem kell már végig gondolnom, hogy a világ milyen gyáva
Akkor támad mikor senki se várja, mikor senki se látja
Lesből gyilkol, nem szemtől szembe
Esélyt sem hagy a győzelemre nekem.

De rajtam most már nincs hatalma
Nekem nem kell már a birodalma
Se hús, se kín, se szerelem
Mindent Te jelentsz nekem."

Éppen most mesélgettem el a blogon a gyermekeim születésének történetét, és a téma teljesen felvillanyozott, azóta csak a közelgő szülésre gondolok.. Most azért egy picikét lehűtöttem magam. Reggel ugyanis a nőgyógyászomnál jártam (28 hetes vagyok), és azt mondta, hogy Hugi a popóján csücsül.. Tudom, tudom, ez a világon semmit sem jelent, de a "nagyok" ilyenkor már felvették a denevér pózt.. Mindenesetre mi ezt majd az elkövetkezendő négy hétben szépen megbeszéljük egymással, hogy a farfekvés nem barátunk.. "Megagykontrollozom" vele, hogy jó lenne természetes úton megszületnie. Anyának és babának is sokkal kedvezőbb a természetes megoldás. Tudom, ez legyen a legnagyobb bajom, hiszen ma az újszülöttek igen nagy százaléka látja meg a napvilágot császármetszéssel! De bizony három kicsi gyerek mellett sokkal jobbat tenne a felépülésemnek, ha a hüvelyi utat választhatnánk! Fő az optimizmus, és éljen az agykontroll, meg az anya-magzat kommunikáció! :)))))))

Szépen elvoltunk a nap folyamán egyszem gyermekemmel,
délután fél 6-kor úgy fél óránként jött egy-egy, még felszisszenésre sem
méltatható fájás. Tudtam, éreztem, hogy eljött a mi időnk, és nincs messze a
kétgyermekes anyaság állapota.. Másfél évesem nyugovóra tért, majd szép
nyugodtan elkezdtem epilálni, pakolászni a szükséges holmikat (a férjem most is
délutános volt). A fájások sűrűsödtek és erősödtek, és mire Apa hazaért, úgy 8
percesekké váltak (és persze ezeket már felszisszenések követték..). Előzetes
fogadkozás ide, előzetes fogadkozás oda, én még maradtam volna, csupán a férjem
hatására hívtuk végülis föl apósomat. Fél 1-kor indultunk, 5 perces fájásokkal.
1-kor megvizsgált az ügyeletes doktornő, és megállapította, hogy kétujjnyira ki
vagyok tágulva. Nos, éppen ezt akartam elkerülni! Tudtam, hogy innentől kezdve
"oda leszek kötözve" az ágyhoz, és nem vághatom abba a pózba magam,
amibe éppen jólesik. Átestem életem első beöntésén (ugyebár Nagylányom
születésekor számításba sem jöhetett a procedúra), mely tulajdonképpen kellemes
csalódás volt a számomra. Háromnegyed kettő: NST-gép, tehát odakötöztek.. És
itt sikerült végre megértenem, hogy annak idején a Nagylányomnál miért nem
jelezte a gép a fájásaimat 24 órával a szülés előtt: nem volt rajtam a méhösszehúzódásokat
jelző tappancs, csupán a magzat szívhangját lehetett mérni. Hehehehe! Most
sírjak, vagy nevessek??? Erősödtek a fájások, és megérkezett az orvosom is, aki
burkot repesztett, elindítva ezzel a lavinát.. Innentől bizony jóval
intenzívebb fájásokat éltem át, mint a leányzónál. Majd a kitolási szakaszban,
3 óra 41 perckor, második nyomásra (ezen a körülöttem állók maguk is alaposan
meglepődtek) világra jött a kisfiam 3200 grammal és 53 centivel! Nyilvánvalóan
sokat könnyített a szülésen/születésen az, hogy nem egy óriásbébivel álltunk
szemben.. De jelentőséggel bírt az is, hogy nem folyt el idő előtt a magzatvíz,
így a babák kicsusszantak, mint a halacskák! :)))

Akkor nosztalgiázásra fel! Így 10 héttel a szülés előtt mind gyakrabban jut eszembe, hogy is zajlott az első két kicsi babám világra jövetele.. Csodás, fantasztikus dolog, melyet szívem szerint újra meg újra átélnék. Kedvenceim a szülés-történetek, nagyon szívesen olvasom őket! Kérlek, osszátok meg velem/velünk a Tiéteket, ha van kedvetek! :)

Nagylány. Így nevezem, de hogy milyen pici volt, amikor megszületett! Ma már csak ködös emlék a 48 centis és 2810 grammos újszülött! Október 24-re voltam kiírva, és 7-én éppen a kötelező NST-n vettem részt. Érezgettem én, hogy néha fájdogál a hasam, de mivel a megyei kórházunk NST gépe nem jelzett fájásokat, én magam sem törődtem velük. Orvosom ugyacsak megvizsgált, és azt mondta, van még idő. Hát duplán megerősödött bennem, hogy még nem kell foglalkoznom a szülés gondolatával (kell, hogyne, csak nem úgy)! Estére picit gyakrabban és erősebben éreztem a fájásokat, de elkönyveltem: nyilván ez a jósló fájás.. Éjszaka ért haza a férjem a munkából, és annyira nem tulajdonítottam jelentőséget az eseményeknek, hogy nem is mondtam neki semmit. Az éjszaka folyamán "aludtam-felébredtem-kényelmes pózt kerestem-nem fájt annyira-aludtam" sor ismétlődött. Ééés nem, nem, nem gondoltam, hogy szülni fogok! Aztán 5 óra 40 perckor egy kevés vér távozott belőlem (lehet, hogy épp az volt a nyákdugó, vagy tágulásos vérzés - azt már csak a jóég tudja). No, ekkor megijedtem, felébresztettem a férjemet, hívtuk apósomékat, és gooo! Én addig, amíg meg nem érkeztek, hamburgert és Milka csokit ettem.. még mindig csak arra tudtam gondolni, hogy megvizsgálják a babát, aztán hazaengednek (óóó, én naiv, de komolyan ezt hittem)..

6:45-kor vizsgáltak meg a kórházban: 4 ujjnyira ki vagyok tágulva, szülés lesz! Kezdtem felfogni. Még jó, hogy hoztunk kórházi pakkot.. Átöltözés, fel az ágyra: 7 óra - a nőgyógyászom éppen most kezdte a műszakot.. Kaptam egy kis infúziót, burkot repesztettek (kicsi, csípő érzés), nagy "placcsanással) kiömlött a magzatvíz, majd - mit húzzam-vonjam, mint a rétestésztát - 7:16 perckor második nyomásra megszületett a kicsi babám. Igen, ez a mázli. Nem csupán a könnyű szülés miatt, hanem hogy nem otthon lett meg. Baba és anya született. Kellett egy kis idő, mire felfogtam ezt az egészet. Az egyik első dolog, ami átfutott az agyamon: a következő babánál nagyon-nagyon elővigyázatosan, a legkisebb jelre megyünk be a kórházba, hiszen a második már általában gyorsabban jön.. :))))